Miért takarékoskodjunk?

2016.nov.21.

   Belevágtam ezzel a blogolással in medias res. Felbuzdultam a saját tapasztalataimtól vezérelve, hogy megosszam veletek a tippjeimet, amit én eddig megtakarításként bevezettem vagy kipróbáltam életemben. Csak éppen egy dologról feledkeztem meg, mégpedig arról, hogy elmondjam Nektek:  miért spórolok én?

3828188-3x2-940x627_1.jpg

   Egy kicsit vissza az időben. 1990 évek eleje. Általános iskolásként gyűjtöttem a takarékbélyegeket, nem érdekelt a pénz, se a spórolás csak tetszettek a matricák és szerettem volna, ha tele lesz az ”album”. Aztán amikor eljött a pillanat és kifizették az addig összegyűjtött pénzt egy összegben. Ti gyűjtöttetek így a suliban?

   Na akkor az élet császárának gondoltam magam, 12 éves voltam, hogy senki nem tudott volna meggyőzni, hogy bármi is lehetetlen az életben. 347 Ft volt a megtakarításom, erre emlékszem, arra már nem, hogy mi lett ezen összeg sorsa.

   Azután gimi, fősuli. Minden nyáron dolgoztam 15 éves koromtól. Sok új kapcsolat és sok feledhetetlen élmény. A fősuli után elhelyezkedtem egy állandó munkakörben, pénzügyi előadóként 2006-ban, az akkori minimálbérért. Ekkor (és eddig is persze!) édesanyám tudott, ha nehezen is támogatni annyira, hogy már az első fizetésemből elkezdtem újra félre rakni. A számlámon gyűjtöttem a pénzt és boldog voltam, hogy van megtakarításom. Ekkor még csak annyi motivációm volt a megtakarítás mögött, hogy ha valami történik például elvesztem a munkahelyem, akkor legyen tartalékom addig, amíg újat nem találok.

   Persze emellett sosem éltem fényűző életet, talán volt némi lemondás is benne. Nem voltam ott minden héten háromszor a bulikban. Valami velem született algoritmus, ami az agyamban fészkel, nem engedte sosem, hogy többet költsek annál, mint ami a keresetemből maradt a megtakarítások félre tétele után. Vagy ez a sóherség?

   Ahogy emelkedett a fizetésem, újfajta megtakarítások után néztem. A céljaim is bővültek. Szerettem volna kis kockázat mellett az elérhető legmagasabb hozamot elérni. Elkezdtem spórolni a majdani házamra is. Mellette viszont elkövettem egy hibát, és azóta elolvasok minden apró betűs részletet, bármilyen szerződést is kötök. Kötöttem egy életbiztosítást, amihez tartozott egy befektetési alapokkal kombinált szerződés is. Magyarul havi 20.000 Ft-ot fizettem, amiből kb 900 Ft volt az életbiztosítás, 19.100 Ft-ból pedig különböző befektetési alapokból vásároltam. Emlékszem a fantázianevekre: Eldorádó, Himalája. Ezekben inkább marketingfogást éreztem, hiába mutattak akár 30%-nál magasabb hozamot is.

   Én a fix kamatozású mellett döntöttem, ami akkor 5-6%-ot hozott. Úgy éreztem, nem vagyok telhetetlen és jó döntést hoztam. Kicsi hozam, kicsi kockázat. Hónapokkal később újraolvastam a szerződést és rájöttem, hogy mekkora barom is vagyok. Közgazdász végezettség, pénzügyi munkakör és azt meg nem olvastam el az apró betűs részben, hogy amikor 10 év után ki szeretném venni az összegyűjtött pénzemet, akkor a teljes összegre 5% átváltási díjat kell fizetnem, befektetési jegyből pénzzé.

   Szégyelltem magam. A tanulság ebből, hogy ha bármilyen szerződésre kötsz, ami pénzzel kapcsolatos, akkor vedd a fáradságot és olvasd el a teljes szöveget, kérdezz és kérdezz! Ne írd alá, csak mert a barátod is ilyet kötött, vagy pont a barátod akarja eladni neked vagy egy okos üzletkötő, aki csak beesett az utcáról, hogy életed üzletét ajánlja fel. Ha pénzről van szó, akkor nincs barátság.

   Most magam ellen is beszélek egy kicsit, mert én is tanácsokat és tippeket osztogatok, de mindig gondoljuk át, hogy milyen kockázattal járhat egy pénzügyi dolog, amit megtakarításként akarnak nekünk eladni.

   Teltek az évek és feltettem magamban a kérdést, hogy meddig fogok takarékoskodni? Mire vezet a mértékletesség, ha a pénz költéséről van szó. 28 éves voltam, ekkor már 6 éve takarítottam meg rendszeresen. Amikor szóba jött a takarékoskodás valahol, akkor sokan így reagáltak:

Minek spórolgatsz? Mit ülsz a pénzeden, hisz egyszer élünk!? Mire mentél eddig a megtakarításaiddal? Elmegy melletted az élet…

   A baj csak az volt, hogy akik ezeket mondták azoknak a  következők jelentették az „egyszer élünket”: márkás cipők, ruhák már az újszülött babákra is, áruhitelre vett elektronikai eszközök, hitelre mindent. Magyarul minden hónapban minimum 10%-kal többet költöttek, mint amit kerestek. De volt szép kocsi, márkás cuccok, a 10 hónapos kisgyermek pedig Adidasban topogott. Ők voltak a MENŐK!  Én és a családom és jó néhány barátom pedig a spórolósok. Hasonló nálatok?

   De ez a hihetetlenül sokat ismételt közhely „Egyszer élünk”, mégis szöget ütött a fejembe. Hiába voltam-vagyok-leszek spórolós vagy másként mondva pénzügyileg figyelmes, nekem is voltak- vannak álmaim, amiket szeretnék megvalósítani. Így találta meg nálam a végleges célját a takarékoskodás.

   Persze nem minden álom megvalósításához kell pénz. Az ilyen álmok talán csak kreativitást és akaratot igényelnek. Például, hogy sikeres pénzügyi blogíró legyen valaki. És neked?

   De ha az álmod mondjuk a kikapcsolódás egy szép helyen, akkor azonnal bekapcsol a „pénz kell hozzá” neon villogó a fejünkben. Hogyan oldod meg?

   Innét folytatom. A következő cikk a megtakarítás fogalmát értelmezi. Úgy érzem, hogy ezt tisztáznunk kell, enélkül a minden napi kis spórolós akcióink nem biztos, hogy eredményre vezetnek. 

Tamás

Spórolni akarsz a vásárláson? Csatlakozz az OkosVásárló csoportunkhoz hasznos tippekért és egyszerű trükkökért! KATT IDE!

süti beállítások módosítása