Pénzügyi sikerrecept sorozatunk 2.részében Pattantyús Ádámmal fogunk beszélgetni, aki 2x olimpikon, 2x Magyar Bajnok, Év sportolója asztalitenisz szakágon. De nem állt meg itt, hanem elindított és üzemeltet több sikeres vállalkozást is. A legfontosabb mégis, hogy apuka, aki már elkezdte átadni tudását kisfiának. Hogyan indult el a pénzügyi önállóság felé és mi az amit mindenképp megtanít gyermekének is?
K.T.: Ádám, jelenleg a rendezvényszervezéssel foglalkozol, szabadulószobát üzemeltetsz és asztalitenisz szakkommentátorként dolgozol. De mielőtt erről beszélnénk, kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. Hogy indultál meg a pénzügyi önállóság felé?
P.Á.: Az első sztori, amire emlékszem, hogy a szüleim motiváltak arra kiskoromban, hogy menjek el az iskolai vásárba, ahol mi gyerekek pakolhattuk ki a játékainkat és más dolgainkat, amire már nem volt szükségünk. Innét emlékszem az első pénzügyi sikeremre is.
Az egyik srác egy autóskártyát keresett, ami nekem nem volt meg, és kérdezte, hogy tudok-e szerezni olyat? Láttam egy másik srácnál még a vásár elején, szóval kértem, hogy jöjjön vissza 10 perc múlva, addigra megszerzem.
Hátraszaladtam és megvettem 2 forintért, majd eladtam háromért.
A vásárok mellett gyerekkoromban már elkezdtem gyűjteni, erre akkor még volt a takarékbélyeg.
A pénz értékét pedig akkor értettem meg, amikor a kereszt szüleimnél vállaltam fűnyírást egy kis zsebpénzért. Nem tudtam, hogy allergiás vagyok a fűre, ezért konkrétan a taknyom-nyálam egybefolyt, mire elvégeztem a melót. Aznap este elmentem szórakozni, egy ugyanazt a pénzt, amit 3 óra alatt kemény melóval kerestem meg, az 2 koktélra el is ment.
A pénz értékét tényleg csak saját tapasztalat alapján lehet megtanulni. Ezt szeretném majd a gyermekemmel is korán megtanítani.
K.T.: A sportkarriered alatt tudtál valamit félre tenni, készülve arra, hogy egyszer úgyis befejezed a versenyszerű sportot vagy csak a karrieredre koncentráltál?
P.Á.: A szüleim mondták állandóan, hogy tanulni azt kell, a sport mellett is. Ezt tartottam is, és közben az asztaliteniszben is sikereket értem el, annyira, hogy kaptam kisebb összegű sporthonoráriumokat is.
18 évesen hoztam egy fontos döntést. Az addigi megtakarításaimból és még szülői segítséggel megvásároltam a saját játékjogomat és külföldre igazoltam. Az addig megszerzett tudásomat relative jó pénzért tudtam eladni egy németországi asztalitenisz klubnak. Ami pénzt tudtam félretettem.
Aztán lediplomáztam 23 évesen. A sport mellett nem tudtam 8 órás munkát vállalni, de a sportolói jövedelmem se volt annyi, hogy megtehessem, hogy ne dolgozzak mellette.
Valami passzív jövedelmet kerestem, és a párommal a szépségipar felé orientálódva befektetésként egy ingatlant vettünk, szülői segítséggel, hogy kialakítsunk egy szépségszalont.
A terv az volt, hogy több helyiséget is kialakítunk, amit bérbe adhatunk műkörmösöknek, fodrászatnak, masszőröknek.
Nem szerettük volna viszont, hogy a bérlőknek ne legyen elég ügyfele és ezért visszamondják a bérletet. Ekkor és ezért kezdtem el foglalkozni a marketinggel. Elkezdtem képezni magamat, ami egy kifizetődő "befektetés volt".
Működött a dolog, jöttek az ügyfelek szép számmal.
K.T.: Emellett pedig folyamatosan sportoltál?
P.Á.: Igen, Németországban pingpongoztam versenyszerűen. Az edzések délelőtt voltak, délután pedig online marketinggel foglalkoztam.
Amúgy ott rontja el sok sportoló, hogy letudják az edzéseket és utána már csak pihi és szórakozás, nincs jövőépítés!
Tehát a tanulás, a sport és a plusz jövedelem szerzés motivált. Éreztem, hogy mindhárom kell, ahhoz, hogy sikeres legyek. Tehát több lábon akartam állni.
Ekkoriban kezdtem el rendezvényszervezéssel is foglalkozni. Egy barátommal hoztuk létre a Tánciskolák Éjszakáját, ami egy 7 éven keresztül működő országos rendezvény lett.
Közben a sportkarrierem is ívelt felfelé, újra válogatott lettem. Képzeld el,volt egy olyan időszak, amikor már a szabadulószobák is működtek, és költöztünk épp a jelenlegi helyünkre, közben az olimpiai kvalifikáció kellős közepén voltunk, és ekkor tudtam meg, hogy érkezik a kisfiam is! Na, az nagyon kemény időszak volt.
K.T.: Mi lett a sorsa a bevételeidnek? Megtakarítás vagy befektetés lett a sport és vállalkozási bevételedből?
P.Á.: A Tánciskolák Éjszakájából maradt pénz végül, és a sportbevételeimet is inkább befektettem. Ekkor volt, hogy a régi kisebb szabadulószobát szerettem volna bővíteni. Ekkor találtam egy új helyet a Nyugatinál, ahol több szobát is kialakíthattunk.
A marketingbe is sokat visszaforgattam, hogy nőjön a bevételünk. Ami meg is történt és végül meg tudtuk vásárolni a jelenlegi helyet, ahol kialakítottuk az új szabadulószobákat. Ez egy ingatlanbefektetés is.
Üzleti tervet csináltam, először még az volt a cél, hogy legalább nullára kijöjjünk. De jó érzés volt, hogy ott volt a pingpongból a bevételem, hogy több lábon álltam mindig.
K.T.: A sportból milyen inspirációt tudtál meríteni a vállalkozói életedben?
P.Á.: A sport az életre nevel, főleg, ha jó nevelőd van, mert nekem az volt. Nagyon meghatározó a nevelő szerepe.
A versenyre fel kell készülni és nem a versenyen, ott dől el az eredmény, hanem az előtte lévő 3 hónapban a felkészülés alatt. Az üzleti életemben is a felkészülés a céljaim elérésére, ez abszolút a sportból jön.
Az is a sportból jön, hogyha elfáradok, akkor sem állhatok le. A sikerért keményen meg kell dolgozni, valami pluszt kell beletenni, anélkül nem megy. A komfortzónádból kicsit ki kell mozdulnod.
Többször hallottam ezt marketinggel kapcsolatban ismerősöktől, hogy pl. nem megy a Facebookon az oldalam, vagy, hogy nem tudom eladni a termékem, mert én ezt nem tanultam soha. És akkor- kérdezem- miért nem képzed magad? Én se születtem ezzel a tudással, hanem megtanultam a szükséges dolgokat.
Ma már olyan könnyen lehet tanulni, akár online. Ezt fogom a kisfiamnak is sulykolni, hogy képezze magát. Meg arra, hogyha még ráteszel egy lapáttal, többet tolsz mint a többiek, akkor felülemelkedsz az átlagon és jó eséllyel lehetsz sikeres.
K.T.: Tehát akkor a gyerkőccel is fogsz foglalkozni pénzügyi szempontból és gondolom a sport nem is maradhat ki az életéből?
P.Á.: A sport semmiképp nem maradhat ki az életéből és az sem, hogy az önképzésre motiváljam.