Csisztu Zsuzsával pénzről, influenszerekről, tudatos gyereknevelésről

2019.máj.29.

Sok riportot láttunk már Csisztu Zsuzsával, amiben az életéről kérdezték és válaszaiban mindig érezhető volt, hogy tudatosan építette fel az életét, markáns véleménye van a gyermekeinket manapság érő online hatásokról. Kíváncsiak voltunk rá, hogy aki ennyire nem bíz semmit a véletlenre, hogy indult el az életben, hogy tudott felépíteni sikeres sport, jogász, újságírói, sportdiplomata karriert és persze kitértünk a pénzügyekre is. Riport Csisztu Zsuzsával.

cikk.jpg

Csisztu Zsuzsával beszélgettem arról, hogy alakult ki a tudatosság az életében pénzügyekben és gyermeknevelésben. (K.T. Kardos Tamás)

K.T.: Zsuzsa, milyen pénzügyi modellben hisz, amit alkalmaz is a mindennapokban?

Cs.Zs.:  Én erősen humán beállítottságú ember vagyok, a munkám is ebbe az irányba terelt, de hamar megtanultam azt, hogy addig nyújtózkodhatok, ameddig a takaróm ér. Nagyon fiatal korom óta a saját magam ura vagyok pénzügyileg, 16 éves korom óta van fizetésem, mint válogatott tornász. Ebből el is kezdtem félre tenni. A családom nem volt gazdag sosem, de nem is nélkülöztünk.

Amikor elnyertem a sportösztöndíjat a Minnesotai egyetemre, az nem fedezte az oda-vissza utazásomat, akkor ezt a lehetőséget el kellett volna dobnom, ha nincsenek a megtakarításaim. Senki nem tudott volna anyagilag támogatni.

Nagyon jó minél korábban rádöbbenni arra, hogy amit saját magam "megtermeltem" (és abból félretettem, szerk.) azt egy következő lépésre tudom fordítani az életben. Nem függők senkitől, ez egy sikerérzés, hogy ezt magamtól értem el, nem kellett segítséget kérnem senkitől.

Ha ezt nevezhetjük modellnek, akkor én ebben elég tudatosan építkeztem az életem folyamán, aminek az egyik legfőbb gondolata az volt, hogy sosem szeretnék pénzügyileg senkitől függni. Sem a társas kapcsolatomban, sem az élet egyéb területein. 

Ez nem jelenti az, hogy adott esetben nincsenek hiteleim, de csak olyan konstrukcióban, amit előtte felmértem, hogy tudok vállalni.

Ahogy előreszaladtak az évek a munkában is, elkezdtem előregondolkodni, nyugdíj előtakarékossággal. Aztán a gyermekekre is gondolva a férjemmel, az ő jövőjükre is elkezdtünk félretenni.

 

K.T.: Hogyan választott magának jövőképet a sport utáni időszakra? Hiszen minden sportolónál eljön az idő a váltásra.

Cs.Zs.:  Nagyon aktuális ez ma is, hiszen nagyon sok sportoló van, aki annyira csak a sportpályafutására összpontosít, hogy nagyon sok mindent el is enged a fókuszából.

Nekem szerencsém volt, hiszen a szüleim művészek voltak, nagyon olvasott és bölcs emberek, akik már korán mondták, hogy nagyon támogatnak a sportban, amennyire csak tudnak, de ennek egyszer vége lesz. Mi lesz utána? 

Elég jól tanultam, nem véletlenül nyertem el az ösztöndíjat az USA-ban. A szüleim érezték és látták, hogy mi lehet az az irány, ami engem érdekel. Jól kommunikáltam már fiatalon is, nagyon jó választásnak bizonyult a nemzetközi kapcsolatok és televíziózás szak a Minnesotai Egyetemen.

De innentől kezdve (egyetemi éve és a tornász karrier, szerk.) már rajtam múlt, az én erőfeszítéseimen, hogy mit értem el. Hiszek a lifelong learning-ben (élethosszig tartó tanulás), az amerikai egyetem után a Testnevelési Egyetemen sportmenedzseri diplomát szereztem, majd beiratkoztam az ELTE jogi karára, majd még egy sport szakjogászi diplomát is szereztem.

És hogy miért éreztem ezt fontosnak? Mert most mondhatnák azt, hogy mit dicsekszik, de nem erről van szó.

 

K.T.: Végül is, ha úgy vesszük egy diploma is elég lenne, miért csinálta meg a többit?

Cs.Zs.: Ha az ember rátalál szerencsés módon arra, amit igazából szeret, szükségtelen, hogy ennyi irányba elkalandozzon. De bennem volt egy vágy a tanulásra és arra, hogy más területekre is elkalandozzak.

A másik dolog, hogy én ezt egy befektetésnek tekintettem. 28 éve vagyok újságíró, rádióban és televízióban dolgoztam, de mégis úgy gondolom, hogy ez egy bizonytalan kenyér. Az újságírás ma nagyon sokféle veszélynek van kitéve.

Úgy éreztem, hogyha tanulok és befektetem a pénzemet és időmet ebbe, akkor ha újságíróként valami történik velem, mondjuk bezárják a szerkesztőséget, vagy én érzem azt, hogy az újságírás nem tartogat már nekem kihívásokat, akkor azt szerettem volna, ha engem ez az élethelyzet nem ér készületlenül. 

Tehát tulajdonképpen ezek nekem tartalékpályák, de azt sem mondom, hogy nem használom az ott megszerzett tudást. Nem vagyok napi gyakorló jogász, de a családomnak, cégeinknek a szerződéseit, jogi dolgait én írom.

 

K.T.: Ha hitelszerződést kötnek, akkor átolvassa a teljes dokumentációt?

Cs.Zs.: Igen. Több lakásvásárláson, ingatlanszerződésen és hitelkonstrukción vagyunk túl. Ha mégis van, amiben nem vagyok biztos, akkor szakértőt vonok be.

Elég sok pénzt spórolok a családnak azzal, hogy nem kell ügyvédet, jogászt bevonni ezekbe az ügyletekbe.

Megérte az invesztíció, a látásmódom is más lett azáltal, hogy ismerem a jog bugyrait. A sportjog területén is szoktam tanácsadóként dolgozni. Akár lehet ennek további kibontakozása is a jövőben az életemben.

 

K.T.: Kijelenthetjük-e az Ön tapasztalata alapján, hogy a legjobb befektetés saját magunk vagyunk a tanulás által?

Cs.Zs.: Igen, ez igaz. A legjobb befektetés, ha a saját képzésünkbe fektetünk, a saját magunk piaci szinten tartásába, eladhatóságába, naprakészségébe, mert ez az, amit az ember a piacon úgymond áruba bocsát. Nagyon komoly verseny zajlik minden területen, én akkor fogok érvényesülni, ha a tudásom piacképes.

 

K.T.: Igen, ez egy állásinterjún is érezhető, hogy mennyit jelent az, hogy mondjuk nem a kötelező céges LEAN tanfolyamon vettem csak részt, hanem saját magam is szerveztem tanfolyamot vagy iratkoztam be egy új iskolába. Szerintem nagyon fontos üzenet az, hogy a folyamatos tanulás előnyével mindenki tisztában legyen.

Cs.Zs.: Igen, én is elkezdtem új területre fektetni a hangsúlyt, a sportdiplomácia felé. Beválasztottak a Sportújságírói Világszövetség vezetőségébe, ahol nőként viszonylag ritkán kap az ember ilyen bizalmat és érzem a szükségét, hogy nyelvtudásomat fejlesszem. Az angollal elég jól elboldogulok, az olaszt most kezdem feleleveníteni és az orosz nyelvet pedig az Oroszország jelentette hatalmas piac miatt lenne jó használni. Most érzékeltem, amikor kint voltam a Labdarúgó Világbajnokságon, hogyha bizony aktívabb lennék ezen a nyelven, az is sokat segítene.

Szóval ez a másik - ha szabad így mondanom- jó tanácsom, hogy amibe még érdemes korlátlanul invesztálni, az az idegen nyelvek elsajátítása.

 

K.T.: A gyerekekre visszatérve, említette, hogy már elkezdtek velük foglalkozni pénz és tudatosság szempontból. Milyen más dolgok jelennek meg a nevelésben: gondolok itt arra például, hogy zsebpénz van-e, hány évesen kezdett el velük a pénzről beszélni?

Cs.Zs.: Tavaly jelent meg a Kisgyerek, kis gond - Ez valami vicc? című könyvem, amiben pont azt mondtam, hogy hibázhatunk, szülők vagyunk, nincs garancia rá, hogy amit csinálunk az jó lesz, de igyekszünk a saját értékrendünk szerint a szépre, a jóra, a tudatosságra nevelni. 

Igen, van zsebpénz. Úgy indult, hogy az ismerősök elkezdtek pénzt adni, ajándék helyett. Így lett malacpersely, amivel elkezdett gyűjteni. Mi még vártunk volna vele, nem éreztük szükségét a zsebpénznek, hisz megkap mindent a gyermek, de miután bejött ez a képlet, akkor azt gondoltuk, hogy nem probléma, ha erről elkezdünk beszélni.

Zsebpénz nálunk házimunkáért, és ehhez hasonló dolgokért nincs.

 

K.T.: Igen, ezt mondjuk el, hogy ha otthon a gyerkőc besegít, akkor azért pénzt adni nagyon rossz modell.

Cs.Zs.: Így van. Nem szeretném azt a fajta látszatot kelteni, hogy az otthon dolgozással lehet a gyereket zsarolni vagy ő viszont minket. Mi a férjemmel arra szeretnénk nevelni őket, hogy nőket tisztelő, környezetüket tisztelő, másik embert tisztelő és az ő energiáikat tisztelő emberek legyenek. 

És azért kell részt venni a háztartásban, mert itt éltek, ez a Te szobád. Azt szeretnénk nekik megtanítani, hogy nagyon sok energia van abban, hogy így néz ki az otthonunk. Tehát a zsebpénz kiérdemléséhez valami extra erőfeszítésre van szükség.

De még a zsebpénz kiérdemlése előtt van egy fontos dolog, amit megtanítottunk a gyermekeinknek, az pedig az önkéntesség. Tehát, hogy valamit azért tesz, hogy segítsen másokon, nem pedig azért, mert valamit kap érte. Aminek a jutalma a szívünkben jóleső érzés.

 

K.T.: Milyen önkéntes munkába vonta be őket?

Cs.Zs.: Például iskolákban szoktunk jótékonysági céllal gyártani kézműves játékokat, amit aztán eladunk és a befolyt összeget jótékony célokra ajánljuk fel. Szoktam még nekik mondani, hogy gyűjtsük össze azokat a játékokat, amikkel már biztosan nem játszotok. Erre ők persze azt mondják, hogy "olyan nincs". De aztán szépen leülünk, kiválogatjuk és a Vöröskereszthez visszük el vagy legutóbb a Baptista szeretszolgálat bevonásával épp az igen hátrányos helyzetben élő tiszaszalkai iskolásoknak adtuk oda és a fotókon nagyon látszott mennyire örültek neki.

Úgy gondolom, hogy rengeteg féle arca van annak, hogy a gyerekkel megpróbáljuk megértetni a pénz értékét, és ebben a zsebpénz egy pici dolog. Fontos, de fontos elhatárolni attól, amit az ember nem pénzért csinál.

 

K.T.: Nyilatkozta korábban, hogy szeret őstermelői piacra járni. A gyerekeket viszi-e magával ilyenkor?

Cs.Zs.: Igen, a nagyobbik fiammal egészen pici korától járunk kisebb-nagyobb piacokra. Nekem a fő célpont a Lehel piac, ahová édesanyámmal is rendszeresen jártunk, a piacra járást tőle láttam én is gyerekként. Tőle hallottam már egészen kiskoromtól kezdve, hogy "kislányom legyen meg a saját zöldségesed, a saját hentesed", mert ez egy bizalmi dolog. Én hiszek abban, hogy a vásárlás mögött ott kell lennie annak az emberi tényezőnek, hogy nekem azt tudja mondani az eladó, hogy ezt én ma nem vinném, vigyen inkább ebből, ez frissebb.

A gyerekeket is viszem, elég széles ismeretük van a zöldségekből és gyümölcsökből, elég sokat is fogyasztanak belőle. Erre büszke is vagyok. 

Azt gondolom, hogy látniuk kell, hogy miből is születik meg egy étel. Ismerjék fel, hogy mi az igazi étel és mi a feldolgozott. Melyiket állították elő egy "laboratóriumban" és melyik nőtt ki a földből. Megismertetni őket az igazi világgal, hogy ne csak a virtuális valóságot ismerjék.

 

K.T.: Ha már a virtuális valóságot említi, vagy mondhatjuk az online világot is, azt látjuk, hogy nagyon könnyen elérhetőek a gyermekeink reklámokkal, influenszerekkel. Ráadásul az influenszerek sokszor elég rossz üzenetet közvetítenek. Nekem is nehéz volt megélnem, amikor otthon az egyik tini influenszer szava állt az enyémmel szemben. Önöknél is fordult elő ilyen, vagy a megelőzésre koncentrálnak?

Cs.Zs.:  Ez korunk egyik legnehezebb szülői kihívása és minden felelősséggel gondolkodó szülőnek ezzel foglalkoznia kell. Még annak is, akinek már nagyobb gyermekei vannak. 

Sajnos egyes influenszereket  a cégek a saját hasznukra, céljaikra használnak. Van egy eléggé furcsa, talán jogilag nem eléggé szabályozott helyzet. Mit lehet? Mennyiért lehet? Azért a reklámtörvényben eléggé jól körül van írva, hogy mi a termékmegjelenítés. 

De ilyen szempontból az internetes tartalmak egy része eléggé szabályozatlan, nem tudjuk, hogy mögötte mi a valóság és mi a reklám. 

 

K.T.: Itt vannak például az amerikai cégek - Youtube, Facebook-, szinte nem is tudunk velük szinte kapcsolatot teremteni.

Cs.Zs.: Mintha a szabályokat sem vennék mindig magukra nézve komolyan. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a jelenséggel nem kell szembemenni, a világ ilyen, a gyermekeim is fogyasztják az online tartalmakat, természetesen én is. 

Itt az a kérdés, hogy mennyi időt töltenek ott, ebből mennyi a hasznos információ, és mennyi az az információ, amit a szülő szeretne megszűrni. Amikor felemelem a szavam bizonyos jelenségek kapcsán akkor arról  van szó, hogy hadd döntsem már el szülőként, hogy a gyermekem értékrendjében mi az, amit fontosnak és követendőnek tartok és  aminek én is örülök, és mi az, amire azt mondanám, hogy nem biztos, hogy be kell ennek dőlni, mert nem biztos, hogy ez neki jó. Nézz mögé, ez az üzenetünk!

Úgy gondolom, hogy nekem ugyanolyan jogom van kifejteni a véleményem, mint bárki másnak. Főleg úgy, hogy ezt egy olyan értékrend alapján szeretném megtanítani, ami alapján felnőttem és ami alapján az életemet alakítom. A gyermekeknek az lehet követendő példa, ahogy a szülők élnek. 

Ha az engem érő hatásokat vizsgálom – hiszen én is fogyasztom az online tartalmakat a munkám miatt is -, szóval egy influenszer azért lesz hatással rám, mert olyan életet élt már eddig is és olyan eredményeket tett le az asztalra, amiért felnézek rá. És nem csak azért, mert valaki sokat van az online felületeken és hajlandó mondjuk bizonyos szempontból az életét egy kirakatba kitenni. 

Szerintem a jogszabályalkotóknak ezt a témát körbe kell járniuk, hogy nincs-e emögött valós veszély, hogy mit reklámoznak, reklámozhatnak, milyen körülmények között, az milyen hatással lehet a követőkre, ez kihez ér el, és esetleg milyen téves képzetet kapcsolnak ehhez a roppant érzékeny korban lévő fiatalok fejében. 

Azt is fontosnak tartom, hogy a valós értékeket megteremtő fiatal véleményformálókat a jelen és a jövő fontos személyiségeinek kell tekintenünk, hiszen a világ erre halad, de legyünk abban a tekintetben kicsit kritikusabbak, hogy mi is a valós produktum, mi a létre hozott érték.

Nekünk már akadt olyan helyzet a gyerekeknél, amikor át kellett beszélnünk, hogy amit látnak, abból mennyi a valóság és mennyi a „retusált” csili-vili káprázat, de bízom benne, hogy sikerült őket józanítanunk egy kicsit és megértetni, hogy a valódi világban semmi nincs ingyen.

 

K.T.: Az utolsó kérdésként arra lennék kíváncsi, hogy mi az, amit mindenképp tovább ad a gyermekeinek?

Cs.Zs.: Ahogy beszéltünk is róla, az egyik az addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. Nagyon fontosnak tartom, hogy a pénzügyi függetlenségét meg tudja teremteni az ember azzal, hogy a munkaereje, az tanulmányai alapján kihozza magából a maximumot.

 

K.T.: Tehát akkor, ahogy Ön is mondta, a takarékoskodás és az önképzés lehet a legfontosabb?

Cs.Zs.: Igen, ez a két dolog, ami szerintem útra bocsátásként hosszú távon a legjobb lehet a gyermekünknek. Nagyon bízom benne, hogy még nálunk is rátermettebbek és okosabbak lesznek, akár a pénzügyek területén. Én akkor boldog anyuka leszek. 

Itt videó a beszélgetésünkről

 

Ha tetszett a cikk, akkor a következőre itt tudsz feliratkozni!

A bejegyzés trackback címe:

https://maradokapenzemnel.blog.hu/api/trackback/id/tr1614829918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.05.30. 08:59:01

Érdekes cikk volt, tetszett.

De egy durva elírást szerintem érdemes lenne javítani: Baptista Szeretetszolgálat van, és nem Babtista. :)